Sosem tűnődtem azon, hogy hogyan fogok majd meghalni - bár az utóbbi időben lett volna rá okom. Ám ha el is játszom a gondolattal, biztos nem így képzelem.

Lélegzet visszafojtva meredtem a vadász sötét szemébe, ő pedig nyájasan nézett vissza rám a terem túlsó sarkából.

Az a tudat vígasztal, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg akit szeretek.Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit....

Nem néznék most farkasszemet a halállal, ha annak idelyén messziről elkerülöm Forks városát. Féltem. Nagyon féltem, de mégse bántam meg, hogy így döntöttem. H az élet valóra váltja a legmerészebb álmodat, nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.

A vadász barátságosan mosolygott, és lassan elindult felém, hogy megöljön.

___________________________________________________

__________________________________

_______________

_

______________

________________________________

_________________________________________________

Olyan volt, mint amikor egy szörnyűséges rémálomtart fogva. Amikor álmodban rohanni kényszerülsz, futsz, és már majd szétpattan  tüdőd, de képtelen vagy elég gyorsan futni. A lábam egyre lassabban és lassabban mozgott, ahogy utat törtem magamnak az érzéketlen embertömegben, de a hatalmas toronyóra nem lassult.

Kíméletlenül, közömbösen, feltartóztathatatlanul haladt a vég felé - mindennek a vége felé.

Csakhogy most nem álmodtam. És a rémálommal ellentétben nem is azért rohantam, hogy a saját életemet mentsem - annál valami sokkal értékesebbet akartam megóvni. Az életem ebben a pillanatban nem számított.

Alice azt mondta, jó esély van rá, hogy mind ketten itt halunk meg.Talán másképp alakulnak a dolgok, ha őt nem kötné béklyóba a ragyogó napsütés....De ezen a napsütésben fürdő, zsúfolt téren csak én rohanhattam át szabadon.

És én nem tudtam elég gyorsan futni.

Így aztán nem törődtem vele, hogy mindnefelől veszedelmes ellenségek leselkednek ránk. Ahogy a toronyóra ütni kezdett, megrezegtetve a talajt lomha lábam alatt, már tudtam hogy elkéstem - és mostmár örültem hogy valahol a színfalak mögött egy vérszomjas lény les rám.

Mert ha most kudarcot vallok, semmi kedvem tovább élni.

Az óra újra ütött, s a perzselő nap éppen delelőn állt.

________________________________________________

________________________________

_______

_______________________________

_____________________________________________________

Minden próbálkozásunk, hogy ürügyet találjunk , hiábavaló volt. Dermedten figyeltem őt, amint arra készül, hogy megvédjen engem. Mindne idegszálával a feladatra koncentrált: semmi jelét nem adta, hogy kételkedne a sikerben, pedig komoly túlerővel állt szemben. Tudtam, hogy nem számíthatunk segítségre - Ebben a pillanatban a családja is az életéért harcol, akárcsak ő a kettőnkéért.

Vajon megtudom-e valaha, miként végződött a másik küzdelem?

Hogy ki lett a nyertes, ka a vesztes?

Életben maradok e annyi ideig? Nem sok esélyét láttam.

Fekete szemek lesték minden mozdulatomat, gyilkolni vágyó, vad tűzben égő szemek-, és csak arra várták, hogy védelmezőm figyelme egy pillanatra máselé forduljon. Az a pillanat egészen biztosan az életem végét jelenti majd....

Valahol a fagyos rengetegben felüvöltött egy farkas.

/// A Twilight, a New Moon, és az Eclipse előszavai///

Oldal: <><>Elő$zó<><>
The Cold One - Vampires Site - © 2008 - 2024 - thecoldone.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat